Queho: Las Vegas Első Renegát Bűnözője – I. Rész
Szeretünk néha benézni a történelemkönyvek lapjaiba, mert megannyi olyan történet van – különösen az amerikai történelemben -, amelyről nem szólnak könyvek, nincsenek filmek, mégis érdekesnek tűnnek. Habár a mai cikkünknek nincs köze a szerencsejátékhoz, jól megmutatja, hogy Las Vegas már több mint száz éve is a Bűn Városa volt. Ebben a cikkben Quehot ismerhetitek meg, egy indiánt, akit Nevada első sorozatgyilkosának szokás emlegetni. Persze a történet ennél jóval árnyaltabb.
A renegát indián, Queho körüli rejtély és legenda a mai napig vitatott: vajon gazember volt vagy bűnbak? A dél-nevadai indián valóban törvényen kívüli gyilkos volt, vagy a hatóságok egyszerűen ráfogták a megoldatlan bűntettek sokaságát?
Queho múltja
Úgy tartják, 1880 körül született a Cottonwood Islandon, Nelson város közelében. Cocopah anyja röviddel a születése után meghalt. Apjának kiléte máig ismeretlen, de több elmélet is született: egy szomszédos törzsből származó pajut harcos, egy Fort Mohave-i fehér katona, vagy egy mexikói bányász lehetett.
Bár a pontos válasz sosem derül ki, Queho már születésétől fogva kitaszított volt „szégyenletes” kevert származása miatt. Ráadásul dongalábbal született, ami miatt a helyi törzsek is elutasították.
A Las Vegas-i rezervátumban nőtt fel, és már fiatalon dolgozni kezdett: farmokon segédkezett, illetve a környék bányatelepülésein fát gyűjtött. Zárkózott, kedvetlen és lobbanékony természetéről ismerték, így nem volt meglepő, amikor bajba keveredett a törvénnyel.
Az első gyilkosságok
Vannak olyan – nem megerősített – történetek, amelyek szerint 1897-ben egy másik indián halálában is szerepe lehetett, de a róla szóló újságcikkek csak 1910 novemberében kezdtek megjelenni. Az első jelentés szerint Queho volt a fő gyanúsított egy Las Vegas-i rezervátumban történt gyilkosságban, amikor egy másik indiánnal, Harry Bismarckkal, ivás közben verekedett össze. A veszekedés után megszökött, és egyes beszámolók szerint a menekülés során két pajut indiánt is megölt, miközben ellopta a lovaikat.
Menekülése közben Las Vegasban megállt, hogy ellátmányt szerezzen, de egy Hy Von nevű boltos rászólt. A vita végül úgy végződött, hogy Queho eltörte a férfi mindkét karját, majd csákánynyéllel beverte a koponyáját. Ezután délre, Nelsonba menekült, ahol az Eldorado Canyonban bujkált.
Nem sokkal később a közeli Searchlight városából érkezett a hír: Queho agyonvert egy J. M. Woodworth nevű favágót. A történet szerint egy farönkkel ütötte agyon, miután az nem akarta kifizetni a segítségét.
Howe helyettes seriff kis csapatot szervezett, és először a gyilkosság helyszínére mentek, ahol megtalálták Queho jellegzetes lábnyomát. Innen Eldorado Canyonig követték a nyomokat, a Gold Bug-bányáig, ahol egy újabb testet találtak, akiről kiderült, hogy őrként dolgozott, és a neve L. W. „Doc” Gilbert volt.
Hátulról lőtték le, a jelvényét pedig ellopták. A nyomokat a Colorado folyó felé követték, de ott elveszítették. A seriffek több mint 200 mérföldnyi területet átfésültek Crescenttől Niptonig, de csak néhány lábnyomot találtak. Azt hitték, a dongalába miatt könnyű lesz elkapni – tévedtek. Végül feladták a hajszát.
Nem sokkal ezután Newgard őrmester (Nevada állami rendőrség) vette át a nyomozást több indián nyomkövetővel és két tapasztalt vadásszal. Bár ők is találtak jeleket, végül az ellátmányhiány miatt fel kellett adniuk, és 1911 februárjában üres kézzel tértek vissza Las Vegasba.
A következő években Queho legendája tovább nőtt. A Colorado folyó mentén bányászok és telepesek beszéltek eltűnt marhákról, rejtélyes lopásokról, gyilkosságokról — mindet a szellemszerű renegátnak tulajdonították, ami szégyent hozott a helyi rendőrségre.
Queho nem áll le
1913-ban az újságok egy 100 éves, vak indián, „Canyon Charlie” halálát is Quehónak tulajdonították. Charlie élelme eltűnt, így sokan hitték, hogy Queho akár egy zsák lisztért is ölni képes. Mások viszont megkérdőjelezték ezt, mert az idős indián Queho barátja és bizalmasa volt.
Néhány hónappal később két bányászt – William Hancockot és Eather Taylort – holtan találtak Eldorado Canyon fölött; mindkettőjüket hátba lőtték, Taylort ráadásul fejszenyéllel agyonverték. Azonnal Quehót gyanúsították, mivel az ellátmányuk eltűnt, és ismét megtalálták a jellegzetes lábnyomokat.
Egy rövid idővel később egy halott indián nőt is találtak – természetesen ezt a gyilkosságot is Queho nyakábba varrták.
A hisztéria odáig fajult, hogy 2000 dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére – élve vagy halva. A Searchlight Bulletin újság emlékeztette az olvasókat a jutalomra, a címlapra ezt írva:
„A jó indián – halott indián.”
Bár a felhajtás évekre alábbhagyott, a környékbeliek mindig idegesek lettek, ha valaki eltűnt akár csak pár órára is. Queho így egyfajta mumussá vált, akivel a gyerekeket ijesztgették.
A jövő héten folytatjuk!
