Kaszinós Legendák: Az Igazság az Oxigéndúsításról
Új sorozatot indítunk! A kaszinós legendák első részében annak járunk utána, igaz-e az elmélet, miszerint a kaszinók extra oxigént juttatnak a levegőbe, ezzel frissen tartva a játékosokat? A történet évtizedek óta kering, és még ma is sokan biztosra veszik, hogy van benne igazság.
Mit mond a szakértő?
A legenda logikája első hallásra nem is tűnik teljesen alaptalannak. Az oxigén az éberséggel és a koncentrációval kapcsolódik össze, így könnyű elképzelni, hogy egy kaszinó „felturbózott” levegővel próbálja fokozni a játékosok aktivitását. A valóság azonban jóval prózaibb – és egyben technikailag, valamint jogilag is elég egyértelmű.
Tony Cabot, a University of Nevada szakértője egyértelműen cáfolta a mítoszt: szerinte az a pletyka, hogy a kaszinók oxigént pumpálnak a levegőbe, egyszerűen nem igaz. Ennek több nagyon konkrét oka is van.
Kezdjük a számokkal. Egy átlagos las vegasi kaszinó légtere körülbelül egymillió köbméter levegőt tartalmaz, persze ez rengeteg dologtól függ, így ez egy durva becslésnek mondható. Ha ennek az oxigénszintjét mindössze egyetlen százalékkal meg akarnák emelni, naponta több mint 40 000 köbméter oxigéngázra lenne szükség. Ez elképesztő mennyiség, és ennek biztosítása folyamatosan óriási költségekkel járna. Egyszerűen nem éri meg.
De még ennél is fontosabb a biztonsági kockázat. A levegő normál esetben körülbelül 21% oxigént tartalmaz. Ha ez az arány növekszik, a levegő „gyorsítóként” kezd működni: minden láng forróbban, gyorsabban és alacsonyabb gyulladási hőmérsékleten ég. Fontos kiemelni, hogy maga az oxigén nem éghető, de jelentősen felerősíti az égést. Egy zsúfolt kaszinóban ez óriási tűzveszélyt jelentene, ami nemcsak a vendégekre nézve lenne kockázatos, hanem azonnal sértené a biztosítási és biztonsági előírásokat is.
Az ilyen gyakorlat ráadásul komoly jogi következményekkel járna. Egy esetleges tűzvizsgálat során gyorsan kiderülne az oxigéndúsítás, ami hatalmas botrányt és súlyos reputációs károkat okozna az adott kaszinónak. Az olyan helyeken, mint Nevada, ahol a szerencsejáték-ipar szigorúan szabályozott, ez gyakorlatilag kizárt.
Cabot szerint a kaszinók valóban sok mindent megtesznek azért, hogy a vendégek minél tovább játsszanak – de az oxigénpumpálás nem tartozik ezek közé.
A Keresztapa írója a forrás
Érdekes módon a legenda egyik forrása az irodalomhoz köthető. Mario Puzo, a Keresztapa szerzője 1978-as regényében, a Fools Die-ban (magyarul nem jelent meg) egy kaszinótulajdonos minden hajnalban utasítja az épületgépészt, hogy pumpáljon tiszta oxigént a légkondicionáló rendszerbe, hogy a játékosok ne álmosodjanak el. Ez a fikció az évek során sokak fejében valósággá vált.
A könyv megjelenése óta eltelt több mint négy évtizedben az összeesküvés-elméletek kedvelői rendszeresen tényként hivatkoznak erre a jelenetre. Sőt, még egyes komolyabb médiumok is ráerősítettek a történetre. Egy 2006-os BBC-cikk például tényként kezelte az oxigéndúsítást, hogy ezzel illusztrálja: az ilyen pszichológiai manipulációkat Nagy-Britanniában betiltanák.
Valós eszközök a kaszinók kezében
A valóságban azonban a kaszinók más eszközökkel dolgoznak – és ezek valóban léteznek. A levegő minőségét például gondosan szabályozzák: folyamatosan szűrik és cserélik, így a tér mindig frissnek hat. Emellett gyakran alkalmaznak erős légkondicionálást, kellemes illatokat és élénkítő zenét. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vendégek éberebbnek érezzék magukat – anélkül, hogy bármilyen veszélyes beavatkozásra lenne szükség.
A legenda fennmaradását az is segíti, hogy az emberek hajlamosak túlmagyarázni a saját élményeiket. Ha valaki több órán át játszik anélkül, hogy elfáradna, könnyen arra jut, hogy biztos van valami a levegőben. Pedig gyakran egyszerűbb a magyarázat: nincs természetes fény, nincs óra, az italok könnyen elérhetők, és a környezet folyamatosan stimuláló.
Természetesen nem ez az egyetlen városi legenda a kaszinók világában. Sokan hiszik például, hogy a nyerőgépeket könnyedén meg lehet buherálni. Mások szerint a rulettkerekeket vagy kártyákat manipulálják. Ezek a történetek ugyanúgy jól hangzanak, de a szigorú ellenőrzések és szabályozások miatt a valóságban rendkívül kockázatosak lennének az üzemeltetők számára.
Később ezekkel is külön cikkben foglalkozunk majd!
