Atlantic City Legendái: Nicky Scarfo

Maradunk ezen a maffiás vonalon, úgy láttuk, hogy nektek is bejött. És hát én is nagyon élvezem. Ma az 1970-es, 80-as éveibe megyünk, és egy olyan ember történetét mesélem el, aki nagy szerepet játszott a philadelphiai szervezett bűnözés felemelkedésében, nem mellesleg pedig Atlantic Cityt is részben neki köszönhetik.

Nicky Scarfo fiatalkora

Nicodemo Scarfo, ismertebb nevén Nicky Scarfo, a philadelphiai maffia történetének egyik legrettegettebb alakja volt. 1929-ben született Brooklynban, de családja hamarosan Philadelphiába költözött, ahol az olasz-amerikai negyedek szűk utcái és sajátos közösségi világa határozta meg gyerekkorát. Apja, Salvatore Scarfo, maga is kapcsolatban állt az alvilággal, így Nicky már fiatalon testközelből látta a szervezett bűnözés működését. Nem egy romantikus maffiamese közegében nőtt fel, hanem egy olyan világban, ahol a lojalitás, a hallgatás és az erőszak mindennapi eszköz volt.

Scarfo tizenévesen már kisebb utcai bűncselekményekbe keveredett. A második világháború idején rövid időre bevonult a haditengerészethez, de fegyelmi problémák miatt leszerelték. A katonai kitérő után végleg az alvilág felé fordult. Az 1950-es években fokozatosan került egyre közelebb a Philadelphia Crime Family köreihez. Kezdetben végrehajtóként, behajtóként és kisebb ügyletek intézőjeként dolgozott, de gyorsan kitűnt keménységével és feltétlen lojalitásával.

Az 1960-as évek elején egy gyilkossági ügy miatt börtönbe került, ami paradox módon nem megtörte, hanem megerősítette pozícióját. A börtönévek alatt kapcsolatokat épített, és amikor szabadult, már komolyabb szerepre pályázott a szervezetben. A hetvenes években, Angelo Bruno meggyilkolása és a belső hatalmi harcok után a család instabil időszakot élt át. Scarfo ebben a káoszban lépett előre: könyörtelensége és gyors döntései révén egyre nagyobb befolyásra tett szert, míg végül az 1980-as évek elején a család vezetője lett.

Scarfo és Atlantic City

Scarfo neve azonban nemcsak Philadelphiával, hanem szorosan összefonódott Atlantic City történetével is. Atlantic City a hetvenes évek végén új korszakba lépett: 1976-ban legalizálták a kaszinójátékot, és a város rövid idő alatt a keleti part Las Vegasává akart válni. A hirtelen érkező pénz, az építkezések és a turizmus robbanásszerű növekedése ideális terepet jelentett a szervezett bűnözés számára. Scarfo felismerte ezt a lehetőséget, és emberein keresztül igyekezett befolyást szerezni az építőiparban, a szakszervezetekben és a beszállítói láncokban.

Atlantic Cityben Scarfo nemcsak távoli irányító volt. Időszakosan ott élt, személyesen felügyelte az érdekeltségeit, és igyekezett a kaszinók körül kialakuló gazdasági hálózatból minél nagyobb szeletet kihasítani. A cél nem feltétlenül a kaszinók közvetlen irányítása volt, hanem a kapcsolódó szolgáltatások – például a betonbeszállítás, a biztonsági cégek vagy a vendéglátóipari alvállalkozások – ellenőrzése. Az így megszerzett bevételek jelentős részét a philadelphiai család kasszájába irányította.

Scarfo vezetési stílusa azonban különösen brutális volt. Paranoiás természetű főnökként ismerték, aki a legkisebb árulásgyanúra is erőszakkal reagált. Az 1980-as évek elején több belső leszámolás is történt a családon belül, amelyek célja a fegyelem fenntartása és a lojalitás kikényszerítése volt. Ez a légkör ugyan rövid távon stabilizálta a hatalmát, hosszabb távon azonban felhívta a hatóságok figyelmét is.

Az FBI közbe lép

Az FBI fokozott figyelmet fordított a philadelphiai maffiára, különösen az Atlantic City körüli ügyletek miatt. A lehallgatások és besúgók révén egyre több bizonyíték gyűlt össze Scarfo és emberei ellen. Végül 1988-ban elítélték zsarolás, összeesküvés és egyéb bűncselekmények miatt. Hosszú börtönbüntetése gyakorlatilag véget vetett aktív maffia-karrierjének.

Az 55 éves börtönbüntetésre ítélt Scarfo egyre kisebb súllyal bírt, a Philadelphia Crime Family meggyengült (hiszen Scarfot John Stanfa követte, aki hamar háborúzni kezdett Joey Merlinoval). Végül 2017-ben hunyt el Észak-Karolinában, ahol büntetését töltötte.