Az Igazi Gengszterkorzó: Nucky Johnson Története

A minap szörföztem a streaming szolgáltatók között, amikor megláttam a Gengszterkorzót. Rájöttem, hogy még sosem láttam, noha mindenki dicsérte, akivel csak beszéltem. Amúgy is gyengém az 1920-as, 30-as és 40-es évek Amerikája, és gondoltam, Enoch Thompson karaktere megér egy kis írást itt, az oldalon. Ugyanis a Steve Buscemi által megformált főhős egy valós személyen alapszik, és a valós történet is több helyen megegyezik a Boardwalk Empire c. sorozattal. Lássuk, ki is volt Nucky Johnson, és miről volt híres!

Enoch „Nucky” Johnson

Nucky Johnson a 20. század elején irányította Atlantic Cityt. Az alkoholcsempészetből és kaszinóüzletből szerzett vagyonát arra használta, hogy teljes kontrollt szerezzen a város politikai gépezete felett.

Atlantic City a 20. század elején történtek miatt vált híressé. A szesztilalom idején prostitúció, szerencsejáték, alkohol és minden más bűnös élvezet könnyedén elérhető volt ebben a New Jersey-i városban – feltéve, hogy az embernek volt pénze. És mindez nagyrészt egyetlen embernek volt köszönhető: Enoch „Nucky” Johnsonnak.

Johnson miatt a szesztilalom gyakorlatilag sosem érintette Atlantic Cityt. Ez volt az a hely, ahová az emberek elmehettek, hogy igyanak, felejtsenek és eljátsszák a pénzüket – ami hihetetlenül jövedelmezőnek bizonyult Johnson és köre számára.

Az alkoholcsempészetből és a kaszinókból szerzett vagyon és befolyás lehetővé tette, hogy Johnson vasmarokkal tartsa kézben Atlantic City politikai életét. Kenőpénzekkel és szívességekkel gyakorlatilag ő irányította a helyi republikánus pártot, és a rendőrséget, valamint a politikusokat is a zsebében tartotta.

A hatalmát pedig arra használta, hogy létrehozza saját birodalmát – a híres „Boardwalk Empire”-t.

Korai évei és felemelkedése

Enoch Lewis Johnson 1883. január 20-án született, Smith Johnson seriff fiaként, Atlantic megyében. 1905-ben, mindössze 19 évesen Nucky – beceneve az Enochból származott – apja nyomdokaiba lépett, és sheriffhelyettes lett. Egy évvel később feleségül vette gyermekkori szerelmét, Mabel Jeffriest. Rövid ideig tanult a New Jersey State Normal Schoolban (a mai College of New Jersey), de tanulmányait hamar félbeszakította, hogy a politikai pályára lépjen. 1908-ban, apjához hasonlóan, megválasztották Atlantic megye seriffjének, majd 1909-ben kinevezték a megyei republikánus végrehajtó bizottság titkárává.

1911-ben Louis „Commodore” Kuehnle, az Atlantic City-i politikai gépezet akkori vezetője és több társa korrupciós vádak miatt bíróság elé került – köztük Johnson is. Kuehnlét elítélték és börtönbe zárták, ám Johnson felmentést kapott, így ő vehette át a város republikánus pártjának irányítását.

1914-ben megyei pénztárnok lett, ami teljes hozzáférést adott neki Atlantic City pénzügyeihez. A „bűnös turizmust” tudatosan fejlesztette: támogatta a prostitúciót és engedélyezte az alkoholfogyasztást vasárnaponként is, miközben folyamatosan részesedést kapott a visszaosztásokból és a korrupt közbeszerzésekből.

Bár sosem indult hivatalos választáson, Johnson pénze és befolyása révén meghatározó szereplő volt a város politikájában, sőt több New Jersey-i kormányzó megválasztásában is szerepet játszott.

1920-ra már a prostitúció és a szerencsejáték volt Atlantic City gazdaságának motorja – és Johnson ennek köszönhette óriási vagyonát. Amikor pedig bevezették a szesztilalmat, ő lehetőséget látott benne – a város és önmaga számára is.

Atlantic City a szesztilalom idején

Atlantic City gyorsan a keleti part egyik fő illegális alkoholbehozatali központjává vált, és ez jórészt Nucky Johnson szervezett csempészhálózatának volt köszönhető. Az ő irányítása alatt ital folyt a bárokba és klubokba, és a város hamarosan országos hírnévre tett szert, mint a prostitúció, a szerencsejáték és az alkohol központja.

Johnson minden illegális üzletből részesedést kapott, évente mintegy 500 000 dollárt keresve – ami ma nagyjából 8–12 millió dollárnak felel meg. A bűnös iparágakból származó vagyonával még nagyobb politikai befolyást szerzett.

Kapcsolatai túlmutattak New Jersey határain: rendszeresen üzletelt a maffiával, és szoros kapcsolatot ápolt olyan hírhedt férfiakkal, mint Al Capone, Bugsy Siegel, Lucky Luciano vagy Meyer Lansky.

1929 tavaszán, a véres Valentin-napi mészárlás után, állítólag ő szervezte meg az „Atlantic City-konferenciát” (mások szerint pedig Johnny Torrio), ahol az ország legnagyobb bűnözői gyűltek össze, hogy rendezni próbálják a területi vitákat, egységesítsék az alkoholcsempészetet, és véget vessenek a bandaháborúknak. Egyes történészek szerint itt alakult meg a Szindikátus (National Crime Syndicate).

A bukás

A szesztilalom végével Johnson új korszak elé nézett – és ez nem az ő javára szólt. Az alkohol immár legálisan beszerezhető volt, a Nagy Gazdasági Világválság pedig megtörte a város turizmusát. Eközben a szövetségi hatóságok is egyre nagyobb figyelmet szenteltek neki.

Johnson sosem élt rejtőzködve. „A Ritz cárjaként” ismerték: a Ritz-Carlton Hotel egész kilencedik emeletét bérelte lakásként, mindig elegánsan öltözött, és vörös szegfűt viselt a zakóján. Fényűző partijaival, limuzinjaival és látványos életstílusával nem titkolta, hogy gazdag ember.

1939-ben adócsalás miatt vádat emeltek ellene. Tíz év börtönre és 20 000 dolláros bírságra ítélték, de csak négy évet töltött le, majd feltételesen szabadlábra helyezték – a bírságot pedig valószínűleg sosem fizette be.

Szabadulása után visszatért Atlantic Citybe, és nyugodt életet élt, olajtársasági ügynökként dolgozott. 1968-ban, 85 éves korában, békésen hunyt el egy idősek otthonában.

A jövő héten ismét érkezünk egy történettel.