A blackjack koronázatlan királyai – Az MIT Team

Biztosan sokan hallottatok már a 21 – Las Vegas ostroma című filmről. Nem formabontó, nem mondod rá azt, hogy életed legjobb filmje, de én speciel bármikor le tudok ülni elé. Ezt a filmet pedig a híres MIT Team inspirálta, az ő történetükről lesz ma szó. Mert bár sokszor emlegetem őket, hosszabb-rövidebb bekezdések erejéig, de a teljes történetet nem osztottam meg veletek. Eddig.

Kártyaszámlálás a blackjackben

A kártyaszámlálás jó ideje elterjedt a kaszinókban, ennek atyja a híres Edward O. Thorp volt, aki zseniális tudásáról volt híres, és miután egy barátja elvitte Las Vegasba és végigkaszinózták az estét, Thorp rájött, hogyan tudna előnyt faragni a házzal szemben. Hosszú kutatás vette kezdetét, a prof pedig könyv formájában osztotta meg eredményeit a közönséggel. A könyv a mai napig nagy népszerűségnek örvend, számtalan játékos ez alapján vált blackjack legendává.

Az átlagember képességeit meghaladja talán ennek a technikával a megtanulása, de kellő koncentrációval és egy kis matematikához való affinitással kivitelezhető. Tudni kell, hogy nem egy illegális dologról beszélünk, a kaszinók mégsem szeretik. Ha valaki lebukik azzal, hogy számolja a lapokat, azt kedvesen felkérik, hogy távozzon.

Abban nem tudunk segíteni, hogy blackjack tudásod tökéletes legyen, ahhoz rád is szükség van. De de bátran ajánlunk pár blackjack oldalt, ami a mi tetszésünket elnyerte, és amik igazán megbízhatók.

Anno azért sokkal nehezebb dolguk volt a kaszinóknak, mint manapság, sokkal nehezebben szúrták ki azokat, akik a kártyákat számolták. Az egyetlen pozitív oldala a dolognak az volt számukra, hogy sokan elképesztően gyengén csinálták, így a nagy összeg megnyerése helyett az adott kaszinók bankszámláját hizlalták. Ez a hetvenes évek végén megváltozott, amikor az MIT Team színre lépett.

A rendszer alkalmazásához két ember szükségeltetik. Egy megfigyelő és egy játékos. Nagyon nehéz feladat nyomon követni a kártyák útját, épp ezért a megfigyelő mindig csak a minimális téttel játszott, fókuszban azonban a kártyaszámlálás volt. A cél az, hogy a megfigyelő felismerje, a megmaradt kártyák összetétele egyre előnyösebb a nagy játékos számára. És amikor ez megtörténik, akkor jeleznie kell a társának, hogy eljött az idő az emelésre.

A csapatok gyakran befektetőket kerestek a trükkhöz, ezzel biztosítottak tőkét maguknak, a nyeremény egy részét pedig persze visszaosztották. Ez a ritkább eset, a csapatok legtöbbször családtagoktól, barátoktól kértek, kívülállókkal ritkán osztották meg, hogy mit is csinálnak.

Rengeteg ilyen csapat létezett, nem az MIT Team volt az, amely feltalálta a spanyolviaszt. De ők lettek a leghíresebbek.

A kezdetektől a csúcsig

A történetünk a massachusettsi műszaki egyetemen kezdődik, innen a név (Massachusetts Institute of Technology). 1979-ben kezdték meg működésüket, de a start idején nem volt akkora sikerük, mint azt várták, így a csapat több tagja is kiábrándult, és elhagyta társait.

Akkoriban J.P. Massar vezette az MIT Team-et, vagy ahogy mindenki ismerte: Mr. M. Ő volt az, aki minden nehézség ellenére meggyőzte a tagokat, hogy maradjanak a csoporttal, mert nagy sikerek várnak rájuk.

Egy májusi napon Mr. M meghallott egy étteremben egy beszélgetést, ahol a kártyaszámlálásról volt szó. Felkeltette az érdeklődését, hiszen épp azt ecsetelték, mekkora hozamot lehet kihozni egy ilyen estéből, így Mr. M bemutatkozott a titokzatos idegennek.

Az illető nem volt más, mint Bill Kaplan, aki frissen diplomázott a Harvardon, és tanulmányai alatt egy kártyaszámláló csapatot vezetett.

Kaplan átalakította Mr. M módszereit, amelyek túlságosan a matematikával foglalkoztak, és nem a játékkal. Végül 89.000 dolláros tőkével vágtak neki a játéknak – akkoriban tízen alkották a csapatot -, és kevesebb mint tíz hét alatt megduplázták a pénzüket.

Képzeljünk el egy üzleti szervezetet, amely egy bizonyos költségvetéssel rendelkezik, és magasztos célokkal. Nagyon nehéz volt bekerülni ebbe a szervezetbe, az újoncok többkörös selejtezőn vettek részt, ahol megnézték, az illető mennyire ért a matematikához, de ami még fontosabb volt: Mennyire tudja megőrizni a hidegvérét stresszes szituációkban? Akik sikerrel vették az akadályokat, végül teljes képzést kaptak, és szinte azonnal nyereséget értek el.

Ekkoriban azért a kaszinók már figyelték azokat, akik számolják a lapokat, emiatt az MIT Team tagjai kidolgoztak egy olyan kódnyelvet, amit csak ők értenek, és ami alapján a megfigyelő és a játékos tudott kommunikálni egymással. Egy-egy szót társítottak a számokhoz, amikor pedig az adott szó elhangzott a blackjack asztalnál, az egy jel volt a játékos részére, hogy emeljen, vagy épp vesztésre áll és hagyja a partit.

A bukás persze benne volt a pakliban – szó szerint -, de az MIT Team tagjai kitartóak voltak, és hittek abban, hogy a módszer hosszú távon működik. A kulcs a fegyelem volt, soha nem hazardíroztak, mindig a terv alapján cselekedtek, egy pillanatra sem tértek le a kijelölt útról.

Folyamatosan „monitorozták” az új kaszinókat, folyton folyvást keresték a helyeket, ahol sem őket, sem a kártyaszámlálást nem ismerik fel. Emellett figyelemmel követték azokat a kaszinói dolgozókat is, akik láthatóan megértették, megismerték a technikát.

Egy elmélet szerint volt egy olyan időszak, amikor az MIT előnye a házzal szemben elérte a 2%-ot. Addig soha egyetlen alkalommal ilyen nem történt, nem történhetett meg.

A csúcs és a csúcson túl

A 80-as években a csapat tovább növekedett, egyszerre 30 játékos fosztogatott, a felhasznált tőke pedig elérte a 300.000 dollárt. A kaszinók viszont elkezdtek felfigyelni a veterán arcokra, így például az egyik vezetőnek, Bill Kaplannek is a háttérbe kellett húzódnia a nagyobb jó érdekében. De ez nem volt gond, mert a toborzás folyamatos volt, mindig jöttek új arcok az MIT Teambe.

A 80-as évek végén viszont már láthatóan fáradt a csapat. Ekkor Kaplan és Mr. M úgy döntött, van még bennük egy nagy dobás. Egy Connecticutban nyíló kaszinót szerettek volna megkopasztani, ehhez pedig még egy céget is alapítottak. Ekkor volt a csapat a csúcson, innen pedig elkezdődött a lejtmenet.

A globalizáció korában a tehetséges kártyaszámlálók rádöbbentek, hogy ezt a végtelenségig nem húzhatják. A kaszinók biztonsági személyzete egyre jobban a nyakukra járt, félő volt, hogy előbb vagy utóbb lebuknak. Mivel mindannyian rendkívül intelligens és tanult emberek voltak, így más üzleti lehetőségek felé néztek. 1993-ban az MIT Team befejezte a működését.

Az eredeti csapat ugyan felbomlott, de pár „mellékhajtás” folytatta a játékot. Ellentmondásos, hogy mennyire voltak sikeresek. A csapaton az sem segített, hogy Ken Uston megosztotta könyv formájában a nagyvilággal, hogy mit is tettek… Ettől függetlenül örökre bevésték magukat a történelemkönyvekbe.