Szerencsejáték a vadnyugaton – Múltidéző
Egyszer már volt szó a vadnyugati szerencsejátékról, de akkor egy emberre fókuszáltunk, aki által elterjedt a Dead Man’s Hand lapkombináció. Most viszont az egész miliőt vesszük górcső alá, a vadnyugat különböző korszakaiba kalauzollak el benneteket, főszerepben persze a szerencsejátékkal.
Ez a vad és törvénytelen időszak az amerikai történelem egyik csúcspontja, én legalábbis odáig vagyok a vadnyugati történetekért. Játszanom is kéne a Red Dead Redemption 2-vel…
Elkalandoztam, vágjunk bele a vadnyugatba!
A századfordulón a semmiből gomba módjára kezdtek szaporodni a kisvárosok, és azokon belül pedig az úri szalonok, ami (és itt most a történelmi hűség miatt kénytelen leszek a kelleténél pontosabban fogalmazni) a három W-re épültek. Vagyis, wh*ring, whisky, wagering. Azaz szajhák, whisky és szerencsejáték.
Ekkoriban ezekben a szalonokban pezsgett az élet, a szerencsejáték is nagyon népszerű volt. a leghíresebb játékok pedig a blackjack, a póker és a faro voltak. Már ez az időszak is kitermelt néhány legendát, az olasz bevándorló, Charles Cora például Mississippi első faro-játékosa volt. Több helyen is kitiltották, végül elég szomorú véget ért a játékos élete.
1849-1860: A kaliforniai Aranyláz
A kaliforniai aranylázról bizonyára sokan hallottatok, de aki nem, az is hamar összerakja a történetet: Kaliforniában aranyat találtak, így özönleni kezdtek az emberek a vidékre, hogy megcsinálják a szerencséjüket. A Mississippihez közeli városokban rendezkedtek be, konkrétan San Fransiscoban, és évekkel később a város fő terén már hatalmas kaszinók terültek el. Az akkori elbeszélések szerint ezeken a helyeken „sosem volt záróra”, és hatalmas összegek cseréltek gazdát az asztalok felett.
Az egyik ilyen híres kaszinó a Parker House volt, ami eredetileg hotelként funkcionált, de miután San Fransiscot elözönlötték a szerencsevadászok, átalakították kaszinóvá. Ebben az épületben minden szoba olyan volt, mint egy kis mini-kaszinó. Egy nagyobb szoba körülbelül 10.000 dollárba került, a kisebbek 3.500-ba, de volt olyan személy, aki az egész második emeletet kibérelte, és nem sajnált 60.000 dollárt sem kifizetni.
Tombolt az aranyláz, azt beszélik, hogy félmillió dollár cserélt gazdát ekkoriban… Minden. Egyes. Nap.
Nem a Parker House volt az egyetlen kaszinó, mint említettem, de ez volt talán a leghíresebb. A többi, kisebb létesítmény francia mintára dolgozott, mivel akkoriban a szerencsejáték Franciaországban is nagyon népszerű volt, így az Egyesült Államokban nyíló kaszinók többsége francia befolyás alatt volt.
További híres kaszinók: Aguila de Oro, Mazourka, Varsouvienne, La Souciedad and the Rendezvous.
A bányász-táborok túlnépesedtek, sokan a városokba költöztek, így San Fransisco példáját követte Sacramento, Nevada City és más városok a környéken. A környéken két nagyhal volt, akik hatalmas szenvedéllyel játszottak: A már korábban említett Charles Cora és J.J. Bryant. Coráról már említettem, hogy rövid életet élt, hiszen egy gyilkosság miatt 1856-ban felakasztották, Bryant viszont megcsinálta a szerencséjét. Létrehozta a Bryant House-t, és hamarosan ő lett az egyik legbefolyásosabb férfi San Fransiscoban. Később délre költözött, de ő sem békés úton távozott, 1867-ben egy new orleans-i ügyvéd lelőtte.
Az 1860-as évek: A bányászat és a vasút kora
Az 1860-as években Virginia City a bányászat miatt egy kiemelkedő szerencsejáték-központtá vált. Egy felmérés szerint a városnak 18.000 lakosa volt, és minden 150 emberre jutott egy szalon, ahol kiélhették a szerencsejáték-vágyukat. A leghíresebb szalonok a Gentry és a Crittenden voltak, de a Sazarac, a Delta-Saloon és a Sawdust Corner is népszerű volt a lakosok körében.
A korszak leghíresebb játékosai pedig James „Kettle Belly” Brown, Matt Redding, Gus Botto, Jesse Bright, Tom Diamond és Billy Dormer voltak. Virginia City mellett Gold Hill és Carson City is ugyanilyen szerencsejáték-központtá vált.
Az aranyláz mellett ekkor indult a transzkontinentális vasútvonal építése, ami ismét kisebb városokat hozott létre, de a szerencsejáték ott is élt és virult. Amint elkészültek egy adott szakasszal, a munkások máris odébb álltak, hogy új helyen folytassák a munkát és a játékot.
Az 1870-es évek
Egyre jobban épültek ki a kereskedelmi útvonalak, a vasút, így az 1870-es években újabb városok (ún. Cow Town-ok) alakultak ki. Ezek közül a legnépszerűbbek: Abilene, Wichita, Dodge City, Newton és Ellsworth voltak. Mondanom sem kell, hogy a tendencia folytatódott (mitől változott volna?), és ezeken a helyeken is virágzott az a bizonyos 3W.
A profi szerencsejátékosok még nagyobb számban jelentek meg, de aki a mai napig nem került a feledés homályába, az Wild Bill Hickok, akiről korábban már írtam. Ő volt az a fickó, aki Deadwoodban halt meg, két ásszal és két nyolcassal a kezében, innen ered a híres Dead Man’s Hand kifejezés.
Deadwoodot Hickok halála tette népszerűvé, míg Leadvillet a rengeteg szórakozási lehetőség. A kis szalonoktól a hatalmas kaszinókig, színházak és koncerttermek színesítették a helyet.
Érdemes még megemlíteni Tombstone-t, ami a két fentebb említett város mellett szintén a szerencsevadászok törzhelye lett, szinte a földből nőtte ki magát az arizonai sivatag közepén.
Az 1880-as és 90-es évek: A szerencsejáték virágkora
Az aranyláz idején San Fransisco volt a környék legfejlettebb városa. Szűk harminc évvel később a hely tovább fejlődött, de már volt „konkurenciája”, Omaha, Kansas City, Denver, Dallas, San Antonio hasonlóan népszerű célpont volt a játékosok körében. Ez idő tájt alakult meg a Gamblers Circuit, amely egy olyan szerencsejátékosokból álló csoport volt, akik a szerencséjüket keresve járták az országot és annak szalonjait, kaszinóit.
A következő évszázadban aranyat találtak a kanadai Yukon folyónál, ez pedig újabb aranylázhoz vezetett. Ez azt jelentette, hogy a bányászok – és velük együtt a szerencsejátékosok is – észak felé vették az irányt. A bányászok a meggazdagodás reményében, a szerencsejátékosok meg abban a reményben, hogy a bányászoktól elnyerhetik a vagyonukat. Népszerű létesítménnyé vált a Dexter Saloon, amit akkoriban a híres Wyatt Earp (és Charlie Hoxie) irányított.
A sztori vége
A XX. század elején még egy ideig nagyon ment a szerencsejáték, aztán néhány reformmozgalom térnyerésével ezek a szalonok szépen lassan kiürültek és megszűntek. Persze, az is közrejátszott, hogy elfogadtak egy jogszabályt, ami alapján tilos volt alkoholtartalmú italokat gyártani és/vagy értékesíteni. Magyarul, elkezdődött az alkoholtilalom. A leleményes amerikaiak egy része persze ezt is a maga javára tudta fordítani, de az már egy másik történet lenne. Persze, a szerencsejáték ebben a korszakban is főszerepet játszik, talán valamikor arra is kitérünk, már, ha bírjátok az ilyen történelmi cikkeket.
A kaput pedig véglegesen (nem véglegesen, de jó időre) az tette be, hogy Nevada állam kivételével mindenhol betiltották a kaszinókat és a szerencsejátékot is. Na, és mi van a mai napig Nevadában? Igen, Las Vegas…
