15 történelmi szerencsejátékos – I. rész

Mint tudjátok, eléggé odáig vagyok a történelemért. Nem tehetek róla, nekem ez a gyengém. És azok a történelmi események, személyek, amik a szerencsejátékkal kapcsolatosak még inkább a kedvenceim. És a mai napra egy olyan cikket hoztam nektek, amiben a mai napig híres, hírhedt személyekről lesz szó, akik bizony szerették és űzték is a szerencsejátékot.

Vágjunk is bele!

1.: Claude Monet

Fiatal koromban, amikor művészettörténetet tanultunk a suliban folyamatosan összekevertem Monet-t és Manet-t, de ne mondja nekem senki, hogy én voltam az egyetlen. Claude Monet, a híres festő 1840-ben született Párizsban. Már fiatalon érdekelte a festészet, művészeti középiskolába járt, majd dolgozni kezdett, de az álmát, hogy híres festő legyen sosem adta fel. Az, hogy ma Claude Monet nevét ismerjük nagyban köszönhető a szerencsejátéknak. Egyszer egy hatalmas összeget nyert a francia lottón, aminek köszönhetően felmondhatott a munkahelyén és főállású festővé válhatott.

Ki tudja, ha nincs a szerencsejáték, ma nem tudnánk, mi az az impresszionizmus…

2.: Fjodor Dosztojevszkij

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij 1821-ben, Moszkvában született. Az orosz irodalom egyik legfőbb alakja, aki a lélektani regények nagymestere volt. Számos kiváló mű mellett megírta a Bűn és bűnhődést, ezzel pedig örökre helyet nyert a történelemkönyvek hasábjain.

Az írók gyakran írnak regényeket a saját életük alapján. Így volt ezzel Fjodor Dosztojevszkij is, aki 1866-ban adta ki a The Gambler, vagyis A játékos című könyvét. Ebben a történetben a főhőst két érzelem vezérli: A szerelem és a szerencsejáték iránti vágy. A negatív hangulatú alkotás főszereplőjét egyre jobban magával ragadja a rulett, és a hősnőtől is egyre jobban távolodik el emiatt. Érdekes könyv, nem mondom, hogy a kedvencem, de aki nyitott Dosztojevszkijre, annak megér egy próbát.

Az orosz író egyébiránt maga is nagy szerencsejátékos volt, bár nem volt túl ügyes. A tartozásait a könyvek bevételéből fedezte, és előfordult, hogy gyorsabban kellett befejeznie egy művet, csakhogy kifizethesse azokat, akiktől kölcsönkért…

3.: II. Károly

Legyen itt még egy angol király, mert megérdemli, hogy a listán legyen. II. Károly gyermekkorát Franciaországban töltötte, kénytelen volt odamenekülni édesanyjával. Felnőtt korában igényt tartott a királyi trónra, és 1660-ban vissza is tért a szigetországba. Igazán féktelen életet élt, nem vetette meg a mulatságokat, az ágyasokat, szeretőket, meg persze a szerencsejátékot sem. Az, hogy mekkora nőcsábász volt könnyen kideríthető, hiszen a feleségétől, Braganca Katalintól ugyan nem született gyermeke, de a különböző szeretőktől legalább 15. És akkor lehet, hogy a felére nem is derült fény…

Igazán számító, kegyetlen profiként írnak róla, aki minden esetben hideg fejjel tudott játszani. Ő szerintem egy las vegasi kirándulást a mai világban nagyon tudott volna élvezni…

4.: John Montagu

Edward Montagu, John Montagu nagyapja a fentebb említett II. Károlytól kapta meg Sandwich grófságot, miután a király 1660-ban Dover partjainál Anglia földjére lépett és megkoronázták. Az öreg állítólag rendkívül rossz üzletembe volt, az alma pedig nem esik messze a fájától, John Montagu sem a legélesebb kés volt a fiókban. Mindenesetre James Cook róla nevezte el a ma Hawaii-szigetekként ismert Sandwich-szigetet, nem meglepő módon róla nevezték el a szendvicset, méghozzá játék közben, amikor két kenyér között húsra vágyott a férfiú. Vannak kétségeim, de ha a krónikások ezt mondják, ki vagyok én, hogy ezt meghazudtoljam?

5.: VIII. Henrik

Az egyik legfurább, legérdekesebb, de legkegyetlenebb angol uralkodó, aki nem vetette meg sem a szerencsejátékokat, sem pedig a feleségeket. Összesen hat volt neki, ebből kettőnek, köztük Boleyn Annának is a fejét vette. Készült egy elképesztően jó sorozat is a király életéről, aki nem látta volna még, sürgősen pótolja a Tudorokat. Történelmi hűségre viszont ne számítson senki. Nem csak azért szeretem, mert egy hihetetlenül jól megírt történet, hanem mert ott szerettem bele a Boleyn Annát játszó Natalie Dormerbe. De nagyon elkanyarodtam a lényegtől. VIII. Henrik, az anglikán egyház megalapítója megrögzött szerencsejátékos hírében állt. Ha igazak a krónikák, akkor a legjobbnak semmiképp nem lehetett nevezni, mert folyamatosan nyertek ellene, de becsületére legyen mondva, egyszer sem jött azzal, hogy ő a király. Pedig ő volt a király, csak nem a szerencsejátékban.

6.: XIV. Lajos

Ő lesz az utolsó király a sorban, ígérem. A Napkirály, vagy Nagy Lajos magát a korszak legnagyobb uralkodójának tekintette. Nem csak imádta a szerencsejátékot, de lényegében sportot fabrikált belőle, az arisztokrácia hobbijává tette. Azok voltak a legnemesebb nemesek az uralkodó gondolkodásmódja szerint, akik játszottak, így Versailles-ban hatalmas szerencsejáték-láz alakult ki.

Habár Lajos a legnagyobbnak gondolta magát, a nép nem feltétlenül értett egyet vele. A Nagy Francia Forradalom idején sírját meggyalázták, és sok más uralkodóval egyetemben a maradványokat egyetlen közös tömegsírba dobálták.

7.: Marie-Antoinette

Végre, egy hölgy is helyet kap a listán! Marie-Antoinette sem a legnépszerűbb uralkodók közé tartozott, a híresen erkölcsös királyné a hírek szerint elég kicsapongó életet élt. Pedig lányát, Mária Teréziát is szigorúan nevelte fel. Sokan mondják, hogy ezek csak rosszindulatú pletykák, de a nép nem felejtette el a vélt vagy valós tetteit.

Ő is nagy szerencsejátékos volt, és nem más, mint az édesanyja tanította meg a játékok rejtelmeire. Méghozzá azért, hogy meg tudjon állni a férfiak uralta világban a saját lábán, és saját anyagi javakhoz juthasson.

8.: Giacomo Casanova

A velencei kalandor élete igazán kalandosra sikeredett, halála után adták ki francia nyelven íródott fő művét, aminek az Életem története címet adta. Volt miről mesélnie, az egyszer biztos. A könyvben leginkább a hóditásairól esik szó, így Casanova neve egybeolvadt azokkal az emberekkel, akik szintén nem vetik meg a női nem képviselőit, és jelentős sikerük is van náluk.

Giacomo amellett, hogy igazán nagy nőcsábász volt, hogy habzsolta az életet, és a szerencsejátékba is belekóstolt nagyon felelősségteljes ember volt, és 21 éves korában rájött, hogy nem tudja kontrollálni magát a játékok során, így inkább visszavonult.

Ez lett volna az első rész, holnap pedig a maradék hét emberről fogok mesélni nektek.